♣♣♣8.rész♣♣♣

Hali!
Itt az új rész, remélem tetszik:

Az autó kb. egy óra után  megérkezett a célpontjához, ami egy nagy ház volt.
A két gyermeket bevitték az épületbe, úgyhogy magam után húzva Curtis-t, követtem őket.

A fiút más szobába vitték, mint a lányt. Az utóbbi sírt és a már így is könnyáztatott arcán patakokban folytak le a könnyek.
Levették a szájáról az eddig rajta lévő kendőt, mire kiabálni kezdte (gondolom) a fiú nevét.
Ő is ugyanabban a szobában volt, mint ahol engem öltek meg.
Ott abban a percben határoztam el, hogy akármi lesz, ezt a két gyereket kimentem innen.

Átmentem a fiúhoz is. Szegényt kínozták. 

Curt ledermedve állt és a gyereket nézte.

- Abby, nekem most el kell mennem, de ígérem visszajövök.

- Menj csak nyugodtan- engedtem el, rá sem nézve.

Az agyam vadul kattogott és arra a következtetésre jutott, hogy ezek testvérek.

Nem jutott eszembe semmilyen kijuttató terv, de még így is biztos voltam abban, hogy valakivel tudatnom kell az ittlétemet.

Amikor a kislányt egyedül hagyták a szobában, kihasználva a lehetőséget, átmentem hozzá.

Tudtam, hogy mikor először meglát, sikítozni kezd, ezért miután megmutattam magam, befogtam a száját és nyugtatgattam.

Mikor megértette,hogy nem ellene vagyok, bemutatkoztam.

- Szia, Abigail vagyok, de szólíts nyugodtan Abby-nek. Azért vagyok itt, hogy kimentselek téged és a testvéredet.

- Szia! Az én nevem Rosaly és most nagyon félek, hogy megölnek. - szipogott.

- Nyugi, kitalálok valamit, hogy kimentsünk innen.

- És Jason-nel mi lesz?

- Ő a bátyád?

- Ühüm. Én vagyok 8 éves ő pedig 10.

- Őt is kiszabadítjuk. - simítottam meg a karját. - Semmi baj!

- Amúgy honnan tudtad, hogy itt vagyunk? - magamban kicsit mosolyogtam, hogy nem azt tartja furcsának, hogy hogy nézek ki, csak hogy kerültem ide.

- Láttam, amikor elraboltak titeket és követtem az autót, amivel jöttetek.

Közben megérkezett Curtis is, aki egy pillanatra félrehívott.

- Hol voltál? - kérdeztem.

- Visszamentem Lewis-hez.

- És mi volt?

- Rendeztük a félreértést és kibékültünk.

- Az nagyon jó. Gratulálok! - mosolyodtam el őszintén.

- Szerintem is. Itt mi történt?

- Semmi, csak beszélgettem egy kicsit Rosaly-val. - mutattam az aranyos, kék szemű kislányra. Nagyon hasonlított a bátyjához. Nem csak a szemük színe, az éjfekete hajuk és a kerekded arcuk is szinte egyforma volt.
Este is ott maradtam és láthatatlanul ülve aludtam el.
Reggel nagy síkítozásra és zokogásra riadtam fel, ami Jason szobája felől jött.
A kisfiú felé kést tartottak. A jelenetet látva, egy pillanatra ledermedtem, de egy gondolat miatt rögtön feleszméltem. Cselekedni kellett.
Az emberek viszont ezt nem várták meg és megölték a kisfiút, aki élettelenül rogyott a földre.